GYIK

Minden ember teljesen érthető és természetes kívánsága az, hogy a fogszabályozás lehetőleg foghúzás, legfőképp egészséges fogak húzása nélkül történjen. A hozzánk forduló páciensek jelentős része fogtorlódás, azaz helyhiány miatt keresi fel rendelőnket és bizonyos mértékű helyhiány felett több okból szükség van foghúzásra. Körülbelül 6 mm az a határ, ami felett már számításba kell vennünk a fogeltávolítás lehetőségét. Alapvetően a fogak „sorba állíthatók” foghúzás nélkül, de ez sajnos nem jelentene mindig megfelelő eredményt. A fogak sorba állításához a fogív szélesítésére van szükség, ami a fogak csontból való bizonyos mértékű kibillentését jelenti az állcsontok tágítása nélkül. Így tehát megtartható lehet minden fog, azonban ez gyakran egyéb problémákat okoz a páciensek számára, melyek a következők:

Mikor az állcsont méretéhez képest túl sok, vagy túl nagy méretű fogakat kényszerhelyzetbe állítjuk, az hosszútávon nem jelent stabil eredményt és „lifelong”, tehát egész életen át tartó retencióra, stabilizálásra van szükség. Ez azt jelenti, hogy a frontfogakra ragasztott, fix retainer kerül és emellett általában kivehető retenciós készülék hordása is nélkülözhetetlen, különben a fogak visszarendeződnek és újból torlódás alakul ki.

Emiatt a kibillentett helyzet miatt a fog tartószövetei is károsodhatnak. Mivel jelentősen szélesíteni kell a fogívet, az állcsont által meghatározott ívszélesség azonban adott és változatlan, így érthető módon a foggyökerek a csont szélére tolódnak ki. Fennáll a veszélye annak, hogy a fogak korábban csonttal és ínyszövettel fedett nyaki felszíne szabaddá válik, az íny visszahúzódik, ami egy tartós és nehezen kezelhető problémát jelent. A szabad fognyakak érzékenységet okozhatnak, emellett nehezen tisztíthatóak és nem esztétikusak. A fogínyvisszahúzódás pedig gyakran csak évekkel a kezelés befejezése után lép fel, így a páciens nem feltétlenül hozza összefüggésbe a korábbi fogszabályozó kezeléssel.

A kezelés idejét megnyújthatja, ha minden áron ragaszkodunk ahhoz, a foghúzás nélküli fogszabályozáshoz, mivel vannak helyzetek, mikor kevesebb fogmozgatással jár a fogszabályozás a foghúzásnak köszönhetően.

Nem utolsó sorban esztétikai megfontolásból is jobban járhatunk egyes helyzetekben a foghúzással. Fontos figyelembe venni az arckaraktert és ennek megfelelően tervezni a mosolyt, a fogakat nem szabályozhatjuk az arc figyelembevétele nélkül. A fogív szélesítése természetesen szemmel látható lesz és mikor ez túl nagy mértékű, akkor esztétikailag sem mindig kielégítő az eredmény, amit kapunk. A kibillentett előre álló fogak az ajkakat is kidomborítják, akár olyan mértékben is, hogy a páciens nem, vagy nehezen képes bezárni a száját a fogaktól, erőltetett ajakzáráshoz vezethet.

Gyakori, hogy egyes fogászatok reklámként használják a „fogszabályozás foghúzás nélkül” szlogent, azonban érdemes tisztában lenni ennek szakmai hátterével, és azután meghozni a döntést.

Valójában a két készülék nem valódi alternatívái egymásnak, használatuk különböző eltérésekhez és különböző életkorhoz kötött, mivel eltérő hatásmechanizmussal működnek. A hagyományos kivehető készülékekkel fontos fogmozgatások nem kivitelezhetők, mint a rotáció (kivételt képeznek a metszőfogak), intrúzió vagy extrúzió. Emiatt a korlátozott mozgatási lehetőség miatt a kivehető készülékeket leginkább csak a fogak billentésére használjuk, pedig a fogszabályozás során legtöbbször testes fogmozgatásokra van szükség és foggyökerek mozgatására is. Ezek a készülékek gyermekkorban, az állcsontfejlődés időszakában hasznosak, azt befolyásolják, amire felnőtteknél már nincs lehetőség. Legtöbb esetben ez tehát körülbelül 14-15 éves kor után már rögzített fogszabályozó készülékre van szükség, de bizonyos eltérések megoldására lehetőségünk van úgynevezett sínes, alignerrel történő fogszabályozásra. Annak ellenére, hogy ez a készülék kivehető, nem jelenti azt, hogy nem igényel álladó viselést. Szemben a gyermekek által használt kivehető készülékekkel, amik napi 12-14 órás viselést igényelnek, az alignereket körülbelül napi 22 órát szükséges hordani a megfelelő eredmény eléréséhez. Ez azt jelenti, hogy csak evéshez és fogtisztításhoz szabad kivenni.

Az éjszakai fogszabályozó kifejezés a kivehető fogszabályozók köznapi használatban elterjedt megnevezése. A kifejezés nem tökéletesen helyes, mivel a korai gyermekkori fogszabályozás során használt kivehető készülékeket ideális esetben 12-14 órát szükséges naponta hordani, amit természetesen nagy részét az éjszakai viselet jelenti. Ezek a készülékek az állcsontfejlődés időszakában hasznosak, azt befolyásolják, felnőtteknél így erre már nincs lehetőség. Az állcsontok fejlődésének befejeztével a fogak testes mozgatásával szabályozhatunk, amihez állandó viselést igénylő készülékre van szükség. Legtöbb esetben ez tehát rögzített fogszabályozó készüléket jelent, de bizonyos eltérések megoldására lehetőségünk van úgynevezett sínes, alignerrel történő fogszabályozásra. Annak ellenére, hogy ez a készülék kivehető, nem jelenti azt, hogy nem igényel álladó viselést. Szemben a gyermekek által használt kivehető készülékekkel, itt körülbelül napi 22 óra hordás szükséges a megfelelő eredmény eléréséhez, ami azt jelenti, hogy csak evéshez és fogtisztításhoz szabad kivenni.

A fogak és állcsontok ideálistól való eltérése nem jelent betegséget, és legtöbb esetben jelentős egészségügyi rizikót sem, ezért nem igényel sürgős beavatkozást, mint egy fertőzés, sérülés vagy szervi megbetegedés. Így természetesen orvosi szempontból legtöbb esetben nem elengedhetetlen a kezelés, a páciensek nagy része elsősorban esztétikai okokból választja a fogszabályozást.

Az esztétikán túlmenően azonban a fogszabályozásnak egyéb egészségügyi hasznai lehetnek. A szabálytalanul álló fogak és a harapási eltérések napi szintű kellemetlenségeket jelenthetnek. A torlódott fogak tisztítása nehezített, gyakrabban alakulhat ki fogszuvasodás, emellett pedig pszichés oldalról sem elhanyagolható ezek káros hatása. A nyugodt, önfeledt mosoly a mai világban önmagában sokat javít mindennapi közérzetünkön, önbizalmunkon, ami szociális kapcsolatainkra is hatással van. Az állcsontokat érintő eltérések - amihez a szabálytalanul álló fogak és emiatt kényszerpozícióban lévő harapás is hozzá tartozik – állkapocs ízületi fájdalmat vagy erős fejfájást is okozhatnak.

Fontos egyénileg mérlegelni megéri-e a befektetett pénz és idő a cserébe kapott esztétikai és egészségügyi eredményekért, figyelembe véve a lehetséges kockázatokat is.

Fontos tudni, hogy még a fogszabályozó kezelések is mindig járnak bizonyos egészségügyi kockázatokkal. Szerencsére nagyon ritkák és többnyire csekély jelentőségűek, azonban a kezelés megkezdése előtt mindenképpen tisztában kell lenni a kockázatok lehetőségével.

Az egyik leggyakrabban előforduló probléma a fogzománc ásványi anyag vesztesége, azaz demineralizációja. A demineralizáció természetes folyamat, azonban normál esetben reminaralizáció követi, melynek során az ásványi anyagok visszaépülnek a zománcba.